Várfal

Tárgy: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 5:09 pm

Deliras fellegvárát körbeölelő várfal. Innen könnyedén ellátni az Őrtoronyig, ami egyben azt is jelenti, hogy tiszta időben belátni az egész Birodalmat. Tíz méterenként tornyok állnak rajta, amelyek közül minden másodikban őr áll éjjelente. Nappal csak minden negyedikben. A főkapu felett is végigfut a fal, tehát aki arra a részre kiáll, könnyedén megfigyelhet mindenkit, aki beteszi a lábát a fellegvár területére.

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 5:19 pm

*James a gondolataiba merülve ácsorog a várfalon, azon tűnődve, hogy vajon hány napig tart még, mire összeforrnak a kezében a csontok. Talán nem kellett volna megbokszolni azt a fát... Halkan felsóhajt. Tudja jól, hogy ennél csak nagyobb butaságot csinálhatott volna. Ha például Saglen után megy, és a druidák rájönnek, hogy mégis mi van közöttük, egészen biztos, hogy nem maradt volna titokban a dolog. Talán ő az egyetlen ezen a világon, aki tudja, mekkora hatalma van a szerelmének, és ennél fogva tudja azt is, hogy a fiú mennyit szenved, és hogy emiatt viselkedik úgy, ahogy. Ezért nem viselkedik vele úgy, ahogyan a társai. De nagyon jól tudja, hogy a többi druida nem rajong a Myranth fiúért, és erősen sejti, hogy a dolognak következményei lettek volna. Ismét sóhajt egyet, és megrázza a fejét. Elhatározta, hogy megpróbálja elfelejteni Sagot, erre már megint hol jár az esze? Hát persze, hogy rajta. Még szerencse, hogy Norest sikerült olyan ügyesen elkerülnie, hogy az edzéseken kívül sehol nem találkoztak az elmúlt két hétben, ugyanis legjobb barátja biztosan rájött volna, hogy valami gond van vele. De sikeres volt. Egyébként sem beszélt senkivel az óta a bizonyos nap óta, szóval... Ismét megrázza a fejét, majd két kezével megtámaszkodik a derékig érő kőfalon, és elbámul a messzeségbe, igyekezve kiüríteni az agyából minden olyan gondolatot, aminek köze lehet a druidához.*

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 5:27 pm

*Lydia halk, surranó léptekkel oson a falon, igyekezve elkerülni, hogy bármelyik őr észrevegye. A szobája ablakából megpillantotta ugyanis imádott lovagját, akivel már vagy két hete nem váltott egy szót sem, és úgy döntött, hogy márpedig ő most utána fog lopózni. Szóval halkan sétál, egy fehér hálóingben és egy sötétkék köpenyben, persze mezítláb. A kő még kellemesen meleg, hiszen egész nap hőség volt, szóval a legkevésbé sem tart attól, hogy esetleg megfázik. Amikor elég közel ér a férfihez, halkan megköszörüli a torkát, majd kiegyenesedik, és immár magabiztos, határozott léptekkel folytatja útját, egészen Jamesig.* - Szervusz. Láttam, hogy kifelé tartasz, és mivel régen beszéltünk, gondoltam elkaplak, mielőtt még megszöksz *köszön szélesen mosolyogva.* - Mesélj, mi van veled mostanában? Olyan lehangoltnak tűnsz... Én meg aztán próbálhatlak utolérni, a gyakorlatozás után is mindig egyből felszívódsz, és soha senki nem tudja hol vagy. Beszéltem tegnapelőtt Sir Noresszel, és ő is azt mondta, hogy hetek óta nem beszéltetek. Szóval? Mi a gond veled az utóbbi időben? *érdeklődik egyből, miközben hátát nekidönti a kőfalnak. A köpenyt nem félti, nem lesz annak semmi baja, most sokkal jobban aggódik James miatt. Nem szokott ő ilyen lenni, és ha ennyire kerüli a társaságot, meg ilyen rossz a kedve, biztosan van valami baja. Arról meg ő igazán szeretne tudomást szerezni... Ha már egyszer az egyik legjobb barátjáról van szó, arról a férfiről, akire a bátyjaként tekint... Jó lenne tudni.* - Hátha segíthetek *teszi még hozzá.*

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 5:36 pm

*Amikor torokköszörülést hall, oldalra kapja a fejét, majd Lydiát megpillantva halkan sóhajt egyet. Remek, már csak az kellett, hogy a kis hercegnő elkapja. Tessék, neki mégis hogy a nyavalyába kellene hazudnia?* - Szervusz, kis felség *köszönti halvány mosollyal és egy bólintással a fiatal lányt. Lydia kérdéseit hallgatva elszorul a torka, és el is fordítja a fejét. Nem, nem képes hazudni ennek a teremtésnek, de mégis hogyan mondhatná el az igazat? Tilosban járt. Minden, amit tett, minden, ami miatt szenved, sosem történik meg, ha nem szegi meg a törvényt, márpedig ő megszegte Deliras egyik legfontosabb törvényét. A mágia tiltott, és bárki, aki varázserővel bíró személyeket támogat, vagy ilyenekkel kapcsolatban áll, bűnrészes. Ő pedig kapcsolatban állt, méghozzá milyenben! Az utolsó mondatra halkan felsóhajt, és megrázza a fejét.* - Nem tudsz segíteni, hercegnő. Senki nem tud. Ezzel egyedül kell megbirkóznom *válaszol halkan, továbbra is a távolba meredve. Pedig annyira elmondaná! Elmondaná, mert még ha a lány nem is értené meg, átérezné a fájdalmát, és segítene neki feldolgozni az egészet, vagy akár felbiztatná, hogy tegyen valamit, ne hagyja elveszni mindazt, ami az övé lehetne, de egyszerűen... Nem lehet. Hiszen a király lánya! Kutya kötelessége tisztelni a törvényt, és már azzal, hogy ezt elmondaná neki, olyan döntést kényszerítene rá, amelyet ő maga sem tudna meghozni. Ugyanis akkor a lánynak el kellene döntenie, hogy a törvényt követve feladja őt, ezzel a biztos halálra ítélve, vagy eltitkolja, lehetőséget hagyva annak, hogy esetleg később kiderül, és mindketten hatalmas bajba kerülnek. Lehetetlen döntés. És nem terhelhet vele egy tizenhárom éves kisgyereket. Nem. Bármennyire szeretné is a tudtára adni, min megy keresztül, nem mond többet.* - Inkább mesélj te! Ahogyan nagyon jól megállapítod, senkivel sem beszéltem egy ideje, így teljesen le vagyok maradva az udvar történéseivel *mosolyog rá a hercegnőre, kissé talán erőltetetten.*

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 5:53 pm

*A megszólításra akarva-akaratlanul is elmosolyodik. Sir James az egyetlen, aki kis felségnek szólítja, és noha eleinte nagyon kifogásolta, mára már megmelengeti a szívét a szókapcsolat. Persze csak akkor, ha a lovag szájából hallja, mástól nem tűri el. A férfi szavaira persze azonnal leolvad az arcáról a mosoly, és elkeseredett tekintet váltja fel a helyét.* - Legalább mondd el, mi a baj... Lehet, hogy nem hiszed, de nagyon sokat segít, ha nem csak dédelgeted magadban a fájdalmat, hanem elmondod valakinek. Tudod, hogy a kimondott szónak hatalma van, elvégre te tanítottad nekem is *kezdi ismét önteni a szavakat. Igen, beszélni, azt tud.* - Olyan sokat tettél már értem, szeretnék most én is tenni érted valamit. Könnyebb lesz, ha kibeszéled magadból, higgy nekem. Ráadásul tudod, hogy bármi is az, én nem fogom elmondani senki másnak. Ígérem *fogadkozik. Természetesen fogalma sincs róla, hogy mekkora bajba keveredne, ha megtudná az igazat, de még ha tudná sem érdekelné. Mert egyszerűen nem bírja elnézni, ahogyan a "bátyja" szenved, nem bírja. Segíteni akar rajta, bármennyire is ellenzi ezt a másik.* - Hogy mi történt az udvarban? *reagál a tématerelésre is. Tudja, hogy az. De... Talán ha egy kicsit elengedi a dolgot, és később újra megpróbálja, még sikeresebb is lesz, mint ha most tovább könyörögne a másiknak.* - Igazából nem sok minden, csak a szokásos. A szolgálók között megint kitört a csetepaté, mert Marcus rossz szóval illette Sylviát, mire Averdal felhúzta magát, és összeverekedtek. Ezért volt Averdal kalodában tegnapelőtt. Egyébként most Rosalinde is haragszik rá, mert ugyebár ő Marcusszal van, és nagyon dühös, amiért megverte. Ráadásul még ott van Sybille is, aki meg azért mérges, mert Syl lecsapta a kezéről, szóval kész a baj Sylvia meg Averdal körül. Sir Aldent elég csúnyán faképnél hagyták, de csak annyit tudni, hogy valamelyik udvarhölgy volt, a lovagnak minden bizonnyal sértené az önérzetét, ha kiderülne, melyikük, de akárhányszor szóba kerül az ügy, Sir Johnatan nem bírja abbahagyni a nevetést, szóval azt hiszem, nem is tudjuk meg, mi történt, mert Alden lovagnak valami hatalmas szégyene lehet az ügy. Aztán... Lora a napokban teljesen levert, és senki sem tudja kihúzni belőle, hogy mi baja lehet, sokan azt gondolják, hogy kettőtök gondjának köze van egymáshoz, Lisa például meg merne rá esküdni, hogy történt köztetek valami. Persze én nem hiszem, hogy ez igaz... Hm. Hirtelen nem nagyon jut eszembe más, de igazából ez csak azt mutatja, hogy minden úgy zajlik, ahogyan mindig *nevet fel. Igen, ő mindig értesül, bármi történjék az udvarban, szóval ha valaki kíváncsi, hogy ki kivel van, vagy hogy ki kivel és min veszett össze legutóbb, a hercegnőtől érdemes megkérdezni. Persze addig jó, amíg ezt az ifjú hölgy szülei nem tudják, mert akkor rendesen megkapná a magáét, hogy mégis minek foglalkozik ő a szolgálók, a lovagok meg az udvarhölgyek magánéletével... De hát sok minden mást nem tud csinálni. Ez az ő kis saját, különbejáratú szórakozása.

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 6:05 pm

*A kislány első szavaira csak rázza a fejét.* - Kérlek, hercegnő, értsd meg, hogy nem mondhatom el. Tudod jól, hogy ha lehetőségem lenne rá, beavatnálak, és tudod jól, hogy megbízom benned. De nem lehet. Ezt nem lehet *magyarázza, könyörgő tekintettel. Nem akarja, hogy tovább faggassák, szeretne túllépni ezen az egészen, és szeretné elfelejtetni a lánnyal, hogy valaha is levertnek látta őt. Ezért is dobja fel a tématerelést, ami úgy tűnik, hatásos. Szóval lassacskán megnyugodva hallgatja a gyerek beszámolóját az elmúlt időszak eseményeiről, és amikor a lovagokhoz ér a történet, már arra is képes, hogy felnevessen. Az utolsó szavakra bólint, majd vissza is tér a társaihoz.* - Szóval azért volt ennyire morcos a napokban! Éppen el is kezdtem gondolkozni, hogy mégis mi történhetett vele. De sebaj, majd megpróbálom kiszedni Johnatanból, hogy mégis mi ez az egész ügy. Egyébként nem tudom, hogy mi a gond Lorával, de nem közös a probléma, ennyit elárulhatok, szóval akár meg is mondhatod Lisának, hogy hiába szövögeti az elméleteit, jobb lenne, ha a falkendőknél maradna, ahhoz jobban ért. Hm... A szolgálók vitájához nem igazán tudok hozzátenni, mert csak Averdalt ismerem, bár amennyit beszéltem vele, azt hiszem, nem csoda, hogy benne van a baj közepében. Határozottan olyan típus, aki akkor is tócsába lép, amikor az az egyetlen vizes folt öt mérföldes körzeten belül *mondja kuncogva. A kislány határozottan felvidította, és ez jó, mert szinte Saglent is elfelejtette a beszélgetés hatására.* - És ez két hét minden történése? Nos, nem mondanám, hogy túlságosan pörög az élet a napokban *csóválja meg a fejét. A lány általában akkor is ennyit mond, ha csak két napig nem beszélnek, szóval két hét termésének ez azért eléggé kevés. Közben elpillant a legközelebbi őrtorony felé, és ki is szúrja, hogy az ottani őr őket figyeli, ami nem tölti el éppenséggel nyugalommal. Na, igen, az ifjú hercegnőnek már ágyban lenne a helye...* - Közben induljunk el visszafelé. Még a végén elkapnak, és engem zárnak kalodába, amiért engedlek lófrálni az éjszaka közepén *mondja, és ha a lány is benne van, kényelmes léptekkel elindul a legközelebbi lefelé vezető lépcsőn, aztán visszakíséri a hercegnőt a szobájába, és ő maga is visszavonul a termeibe.*

Tárgy: Re: Várfal Szomb. Júl. 07, 2012 6:16 pm

*Némán, szomorúan hallgatja, ahogyan James könyörög neki, majd halkan sóhajt.* - Rendben, nem kérlellek tovább. De egy szép napon úgyis megtudom, mi a bajod *válaszolja, egyértelműen nem kibékélve a válasszal. Nagyon nem tetszik neki a dolgok állása, de érzi, hogy most felesleges is lenne tovább kérlelnie a férfit. Aztán ugye hosszú perceken keresztül szövegel az udvar legfrissebb történéseiről, majd kíváncsian és egyre jobb kedvűen hallgatja a reakciót.* - Ha sikerül kiderítened, ugye majd elmondod nekem is? *kérdez rá vidáman, noha nagyon jól tudja, hogy a válasz igen lesz. Maximum, ha annyira titkos, akkor majd megígéri, hogy nem adja tovább, de attól ő még tudni akarja. Arra, hogy mit is kéne közölnie Lisával, felnevet, majd hevesen megrázza a fejét.* - Ha én ezt így elmondom neki, azt te meg nem úszod szárazon *vigyorog a lovagra.* - Meg egyébként is, hogyan üzenhet ilyesmit egy lovag egy hölgynek? Szóval majd finomabban fogalmazok *nevet. Averdalra felnevet, majd vállat von.* - Személyesen nem ismerem, csak Sylvián keresztül, aki viszont állandóan csak áradozik róla, úgyhogy nem tudok nyilatkozni. De majd megpróbálok beszélgetni Rosalinde-el is, őt hallgatva biztosan megismerem a másik oldalát is *nevet. Ahogyan mondta: Rosa most éppen meg bírná fojtani a szolgálót egy kis kehelynyi vízben, úgyhogy tőle meghallgatja, milyen negatív tulajdonságai vannak a férfinek, aztán majd a kettőt összerakva eldönti, hogy mit is gondol arról az alakról.* - Hát, volt azért más is, de az már mind nem aktuális, szóval felesleges lenne elmondani mindet, és nem akarom húzni az idődet *válaszol arra, hogy nem tűnik túl izgalmasnak az élet. Aztán James felveti, hogy neki már a szobájában kéne lennie, mire rosszkedvűen szusszant egyet, de aztán elvigyorodik, és vállat von.* - Rendben, de akkor bosszúból azzal foglak untatni az úton, amit az előbb kihagytam a két hét történéseiből. Tehát azzal kezdődött... *fog bele a mesélésbe, és valóban, egész úton azzal tömi szerencsétlen lovag fejét, hogy mi minden volt, amíg ő elmerült a saját kis világában. Amikor felérnek, szeretetteljesen megölelgeti a férfit, majd jó éjszakát kíván, és az ágyába kerülve végül azzal a gondolattal alszik el, hogy még a héten kiszedi belőle azt a nagy titkot, amit mindenképpen meg akar tartani magának...*